Munka vs. egészség – Tanulságul mindazoknak akik sokat dolgoznak, és azoknak akik ezt el is várják!

Amióta megszületett második lányunk, már nem vagyok sportember, előtte azért eljártam úszni meg fallabdázni. Hiába, ha az ember sokat dolgozik és a maradék idejét pedig a családjával tölti akkor nem sok ideje marad magára. De majd ha a lányok nagyobbak lesznek akkor majd nekem is több időm lesz, legalábbis most így gondolom.

Talán ennek is betudható, hogy ebben a mostani influenzás, vírusfertőzős évváltás környékén én is lebetegedtem. Az ember ilyenkor elkezdi tömni magát mindenféle gyógyszerekkel és kipróbál minden természetes gyógymódot, csak már túl legyen rajta, mert hát teljesíteni kell a munkában és otthon is, így az ember megpróbálja a betegséget és a határidőket is egyszerre letudni. Az esetek nagy részében ez be is jön, de van amikor nem!

Most így jártam én is. Megfázással és köhögéssel indult, majd egyre durvább lett, sebaj még több gyógyszer, vagy majd a másik talán jobb lesz. Úgy tűnt, hogy napi 12 órás távmunka mellett (mert hát ügye a határidő az határidő) 3 hét alatt sikerült túljutni az egészen.

Már csak pár nap és nem otthonról fogok dolgozni – gondoltam, de úgy éreztem mintha egy kicsit szorítana a mellkasom. Irány még most az orvos, mert ha “visszamegyek” dolgozni, akkor biztos nem lesz rá idő.
Innen beindult a gépezet, no meg a vírus is a szervezetemben.
Röntgen: Kiderült, hogy van valami maradvány a tüdőmben, talán kihordtam egy tüdőgyulladást.
Pullmunológia (tüdőgyógyász): Hát igen van ott valami, vérvétel. Megvizsgálták, hogy nincs-e tüdőembólia. És közölték, hogy különben is asztmás vagyok. Kérdeztem, hogy ez, hogy lehet, mivel eddig nem voltam az. Kedvesen válaszoltak, “ez is csak egy allergia”.
Teltek napok de az állapotom inkább romlott mint stagnált, már a szívem környékén is kezdett néha szúrni.
Izmaim hihetetlen módon elfáradtak, és nagyon hamar begörcsöltek, és a légzésem sem akart javulni, köhögésem sem múlt el.
Még néhányszor jártam a korházba vérvételre, hátha kiderül valami, de semmi.
Kardiológus szerint túl voltam addigra vizsgálva, nekem persze erről más volt a véleményem, de ő sem talált semmi rendkívülit. Biztatásként elmesélte, hogy amikor egyetemista volt, megfázott de csak 8 hónap múlva ment el az orvoshoz, hátha TBC-s, mert nem múlt el a köhögése. Gondoltam magamban ez aztán a jó hozzáállás.
Pajzsmirigy ultrahang: Találtak valami kis eltérést, de “ez még nem akkora, hogy komolyan foglalkozzanak vele”.
Gasztroenterológia: A pullmunológiáról végül átküldtek a gasztroenterológiára reflux gyanúval. Utána néztem mi ez, túl sok gyomorsav, ami nagyon sok mindent okozhat. Mivel ilyen problémáim nincsenek, nem maradt más hátra mint egy gyomortükrözés. Aki még nem volt ilyenen annak üzenem, hogy szerintem messze nem olyan rossz dolog mint amilyennek lefestik, de tény, hogy nem kellemes. Olyan mintha az ember hányna néhányszor, csak most nem a WC előtt térdel, hanem egy csövet dugtak le a torkán, amit nem lehet kitépni onnan. Mivel ekkora már mozgásképes voltam, így a tükrözés után már 3 órával dolgoznom kellett menni.
A tükrözés eredménye azonban meglepetéssel szolgált, kiderült, hogy szét van marva a gyomrom itt-ott, meg a nyelőcsövem is be van gyulladva. Kaptam rá gyógyszert, és a szövetvizsgálat eredménye is hamarosan megérkezik.

Közben az izmaim lassan kezdtek javulni, már nem fárad el olyan extra hamar, és ritkán görcsöl is be, de azért messze vagyok a betegség előtti állapottól. Azóta lehetőség szerint minden nap tornázom otthon egy kicsit, ha a lányok már elaludtak.

A projekt manager a betegség alatt nagyon megértő volt, így tudtam otthonról dolgozni. “Persze maradj otthon nyugodtan, az egészség a fontosabb, de mikorra lesz kész a rendszerterv mert 2 nap múlva le kell adni!”

Konklúzió: Az ember akkor is lehet beteg, ha nem érzi. Most el kellett hagynom minden savasító ételt és italt. Így “leszoktam” a kóláról, a barack léről, az édességről, és jelentősen mérsékelni kellett a hús fogyasztását is. Meglehetős csapás ez az eddig megszokott életvitelemhez képest. Viszont talán szerencsés is vagyok (megtalálni a jót a rosszban), mert nem túl későn, mondjuk egy gyomor perforáció után kell elkezdenem megváltoztatni az életemet,
Konklúzió azoknak, akik sokat dolgoznak: Azok akik sokat dolgoznak, stresszesen élnek, sok kávét, kólát vagy egyéb savas italt, ételt fogyasztanak annak érdekében, hogy a feladatok elvégzéséhez energiát merítsenek valahonnan, érdemes elgondolkodni a fentieken, annak érdekében, hogy elkerüljenek egy későbbi nagyobb bajt. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a munka miatt érdemes-e feláldozni az egészségünket.
Konklúzió azoknak, akik ezt el is várják: A projektek sikere az embereken múlik, azokon akik hajlandóak túlórázni, és tenni a dolgukat annak érdekében, hogy egy jól használható rendszer szülessen, és/vagy kompenzálják a rosszabbul teljesítők hibáit, hátrányait. Azonban ezek az emberek a legértékesebbek, ezért rájuk vigyázni kell, foglalkozni kell velük. Megtérülő “befektetés” évente elküldeni ezeket az embereket egy manager szűrésre, sportolási lehetőséget biztosítani nekik. A jelenlegi gazdasági helyzetben még inkább, hiszen az esetleges leépítések kapcsán, a csökkenő megrendelések esetén még nagyobb stressznek, még több munkának vannak kiéve.

Jogi megjegyzés: A fent közölt egészségügyi adatok különleges személyes adatnak minősülnek, felhasználásuk kizárólag személyes célokra lehetséges.

Technorati-címkék: ,
Reklámok
Kategória: Szakmai élet | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Munka vs. egészség – Tanulságul mindazoknak akik sokat dolgoznak, és azoknak akik ezt el is várják! bejegyzéshez

  1. Gabor szerint:

    Én ugyan még csak egyetemista vagyok, de az utóbbi pár hétben nekem is hasonlóan kellemetlen élményekben volt részem. Nálam végül Reflux lett, és a Reflux miatt kiújult pánikbetegség. Pár napja pedig torokfájás, láz, köhögés, orrfolyás. (remélem nem az új H1N1, és nem lesz belőle gondom). Viszont én abban a szerencsés (vagy szerencsétlen) helyzetben vagyok, hogy nem iszok sem alkoholt, sem szénsavasat, sem cukrosat, nem kávézom, mérsékelten teázok (zöld), nem dohányzok, nem eszek túl sok húst, akkor is csak csirkét és halat, valamint az étrendem nagy részét párolt / főtt zöldségek teszik ki, édesség nélkül. Hogy miért szerencsétlenség? Mert nem tudom mivel lehetne akkor mérsékelni a kialakult helyzetet. Neked az étrendváltoztatás segített, vagy próbáltál valami alternatív módszert? Én most meditációs / relaxációs órák vételén gondolkozok stresszoldás miatt, valamint a már kialakult marások miatt a gyomromban és a nyelőcső gyulladás enyhítésére / megelőzésére van valami ék(g?)telenül büdös és rossz ízű gyógyvíz (ezt a belgyógyász ajánlotta). Természetesen mindezek a gyógyszerek mellett. Nem tudom neked mennyire komoly, nekem évekig kell majd szedni őket.Az utolsó mondatod érdekes… van valami apropója? Én most írtam valami hasonló bejegyzést a blogomra, és folyton azon gondolkoztam, hogy lehet-e ebből problémám később álláskeresésnél.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s